Gyorsan megérkezett az erös szél. Kikötöttem a hajót a mólóhoz. A móló nem mozgott az apály és dagályt követve, így meg kellett néznem hogy mekkora lesz a
kölönbség. 30 cm. Az semmi. hollandiában eléri a 2 métert is. Angliában majdnem 4 méter volt. Ez jó hír, így csak annyi kotelet hagytam lazán hogy a hajó ne feszüljön meg.
A nagyobb különbségnél hosszabb kötelet kellene hagynom ami azért veszélyes mert ha fent van a víz és lazák a kötelek az erös szél miatt hatalmasat lökne a hajón
és a 7 tonna amikor megrántja el szakíthatja. Láttam már ilyet. Vannak rúgók és gumik amiket a kötélre tesznek és mint egy lengéscsillapító nem engedi a hirtelen
rántást. De nekem nem volt, elfelejtettem magammal hozni.
Közvetlen a kikötöben volt két étterem. Sokan jártak oda láthatólag. Az egyik egy tengeri herkentyü ételeket szolgált a másik ilyen amerikai út széli étterem volt.
Ezt választottam. Nem bántam meg. Akkora sajtburgert adtak hogy szakadt rólam a víz mire megettem. Hihetetlenül finom volt. Tudtam hogy ide jövök párszor még.
Thyboron többnyire a halászatból élt, a kikötö kilométer hosszan tele volt halászhajóval. Csendes, nem zsúfolt nyugodt kisvároska volt.
Elmentem bolba, elsétáltam a 2. világháborús múzeumba, szóval körülnéztem. A kikötö barátságos árban volt euróba számolva 13 per nap ami olcsóbb mint hollandiában.
Volt a kikötöben fürdés és mosás lehetöség ami jól jött.
Az idöjárást elnézve a következö 5 nap kizárt hogy akárhová is tovább menjek. A másnapra beigért 100 km/h szél megérkezett. Mindenki aki ebbe a kikötöbe menekült
próbálta biztonságosan kikötni a hajóját. Én sem voltam nyugodt. Akkorákat lökött a szél a hajón hogy féltem nem bírják ki az új marha erös köteleim.
Ezért dupla kötéllel kötöttem meg. Ha az egyik szakad akkor a másik tartja addig amíg újra kötöm. Nem volt az éjszakám a legnyugodtabb.
Szerencsére nem volt semmi gond.
3 nappal késöbb láttam hogy nem lesz jó. Akkora szeleket jósolt hogy egyre nyilvánvalóbbá vált hogy nem tudom folytatni utam. Ahol voltam ott kezdödött az
úgynevezett Limfjord. Nagyon affelé hajoltam hogy azt fogom csak megnézni. Nem egy norvég fjord de már ez is teljesítmény volt hogy idáig eljutottam.
Leadtam mindenkinek az infót hogy több mint 4 hete úton vagyok és sajnos idáig jutottam és amint csendesedik elindulok visszafelé. Szorít az idö. Pedig olyan közel
vagyok! De tisztelem a tengert és az idöjárást.
Elkezdtem nézegetni a térképen hogy hová tudok elvitorlázni, körülnézni. Átjártam hamburgerezni amit nagyon élveztem és tervezgettem a mardék vakációm.
Az 5. nap láttam hogy szombaton a 6. napon csendesedik a szél valamennyire de utána kegyetlen egy hét következik. Nyilvánvaló lett hogy beljebb kell mennem.
A szél ott sem lesz csendesebb de nagyobb a város és a kikötö is biztonságosabbnak látszott. Hogyan lehet itt így élni?
Közben megtudtam hogy az tök normális hogy felborítja a szél a biciklizöket. Nem lettem feldobva.
Megnéztem az idöjárást és arra lettem figyelmes hogy Norvégia déli partjánál mennyire barátságos lesz az idöjárás az elkövetkezö 1 hétben. És azt hogy a kissebb szél
az úgy 24 órán át tart. Elgondolkoztam hogy én 16-20 óra amire átérnék és ott már biztonságban kényelmesen el tudnám tölteni az idöt. De mi van ha valami közbejön
és nem érek át idöben? Nálam nem lehetetlen. Akkor nagy bajban leszek.
Egy barátom azt mondta nekem hogy lehetetlen de velem megeshet amilyen peches vagyok hogy elindulok és útközben
kiszárad az északi- tenger. És pánikolok majd hogy itt víz kellene hogy legyen.
DÖNTÖTTEM. Reggel 7 kor indulok és átszelem. A szél kissebb lesz de a hullámok azok nem. Kell pár nap amire az is csendesedik. Ha erösebb lenne az áramlat az segítene a hullámok csökkenésében
de dánia ezen a felén nem az. Gondoltam ha nagyon gáz lesz még visszafordulhatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése