Vitorlás elmélet ahogyan én gondolom

 Az én tapasztalatom szerint 5 dolog kell egy sikeres tengeri átkeléshez 

 1. Ön ismeret Ismerjük meg magunkat. 

Ne azt hogy milyen bátrak vagyunk mert az nem elég. Tudnunk kell hogy tudjuk mit tegyünk nehéz időjárás esetén illetve vészhelyzetben. Minél több a tapasztalat annál nagyobb biztonságban vagyunk. Ha többen vagyunk a fedélzeten akkor a kapitányon múlik a többi ember biztonsága is. 

A kapitány ne feltétlenül a hajó gazdája legyen hanem a legtapasztaltabb a hajózásban 

 2. Hajó ismerete 

 Tudnunk kell hogy milyen állapotban van a hajónk. Az alja, a motor, az árbóc és kötélzet stb. Mit bír ki pl. ha leér valahol az alja. Hogyan reagál erősebb szélben, melyik a legkedvezőbb szélirány a hajónknak. Ne kelljen aggódni azon hogy ugyan kíbír e egy kissebb vihart. Persze kemény időben egy jól karbantartott hajó is megsérülhet de minimalizálni kell a rizikót. 

Én például ha tengerre megyek előtte kivetetem a vízből és megnézem az alját, rendberakom stb. Akkor tudom hogy mennyi ideig bízhatom meg benne. Kb 2 évente megteszem ezt. Minden szezon elején felmászok az árbócokra és ellenőrzöm a vereteket, állókötélzetet. Úgy gondolom ezek alap dolgok ha tengerre megyünk. 

3. Biztonság 

 Legyen akármilyen modern a világunk, a tengeren bármi megtörténhet és a tenger a mai napig szedi a vámot. Ennek tudatában kell elindulni. A biztonság az egyik legfontosabb, bár ebbe bele tartozik mind az 5 pont de én most a technikai biztonságra térek ki. 

      A jó ruházat fontos. A nyár közepén amikor a parton 35 cesius van az északi-tengeren bizony fel kell venni a vastag kezes-lábast időnként.     

     Hogy legyen rajtunk mentőmellény és legyünk folyamatosan kikötve azt már le sem kellene írnom. Egy mentőflotta elengedhetetlen. Ha süllyed a hajónk akkor csak erre szállhatunk át. 

     Egy vhf rádióra mindenképpen szükség van. Egy motor vagy kormány meghibásodásnál mindig jól jöhet. A mayday vészjelzés leadásáról még beszélni sem szeretek de ahhoz is az kell. Térerőnk a telefonon nem lesz. 

                                                          VHF radio

     Számítani kell ködre, esőre, mindkettő a látási viszonyokat csökkenti. Ekkor nem láthatnak minket rendesen ezért fontos hogy mi lássunk. Egy egyszerű radar nagy segítség lehet de már vannak olcsó AIS radarok, transponderek aránylag elérhető árakon. Ezeken láthatjuk a hajók adatait, nevét, hívószámát, pozícióját, sebességét és haladási irányát.A transponderhez kell egy rádiós vizsga akkor ők is látják ugyanezt rólunk, de az AIS radarhoz nincs szükség semmiféle okmányra. Megnyugtató ha látjuk a többi hajó mozgását. 

                                              AIS transponder

   

                                              AIS radar

 
  Egy jó gps ahol láthatjuk a pozíciónkat. Ezek költségesek lehetnek de mindenképpen hasznosak. Én tabletet használok amit betekerek folpack fóliával a pára ellen. Úgyis lent a kabinban tartom. Jó ha van egy normális gps antennával ellátott profi gps is a hajón mert ezek nehezebben hibásodnak meg. A tablet tönkre mehet és a telefon is. A papírtérkép elengedhetetlen. Én mindig napi 2 szer berajzolom hogy hol járok arra az esetre ha a tablet meghibásodna. Navionics- et használok és NV Charts-ot. Ez utóbbi drágább de jár hozzá papír térkép és a frissítésért nem kell fizetni. 

                                                                 GPS

    Nagy segítség lehet a Navtex ami folyamatosan időjárásjelentést fogad rádióhullámon keresztül, így folyamatos idő előrejelzést kapunk. Ez nem nagy összegbe kerül de jól jön. 

                                                                     Navtex

Mélységmérő jól jön a horgonyzásoknál.          Legalább 4db vészjelző fákja és 2db rakéta. Ennél csak több legyen. 

     Naponta ellenőrizzük az állókötélzetet az utunk során. Volt olyan hogy 1.5 napig egy irányban hajóztam. Amikor Dániában kikötöttem észre vettem hogy az egyik oldalt lévő álló kötelem meglazult. Valószínűleg amiért nem volt rajta terhelés napokig, lassan a rezgéstől a feszítők kitekeredtek. Ha át kellett volna fordulnom akkor akár árbóc töréshez is vezethetett volna. 

     Másik eset, nem velem történt.  Egy kanadai emberke vett egy vitorlást Angliában. Elindult Hollandia felé de meghibásodott, kormányozhatatlanná vált. Nem volt rádió a fedélzeten így nem tudott segítséget kérni. Majd 2 nap után látott egy hajót. Fel lőtt egy rakétát és ezt észlelve leadták a segélykérést a partiőrségnek. Őt igen de a hajóját így sem tudták megmenteni. 

      Legyen a fedélzeten tankönyv a rádiózásról, hajózásról, almanak. Mindig jól jön ha valamit meg kell nézni szükség esetén  

4. Hely ismeret 

     Jó ha tudjuk merre hajózunk. Elengedhetetlen hogy legyen némi infónk. Ez a mai világban egyszerű, rengeteg weboldal van áramlatokról, mélységről, hidak és zsilipek nyitásáról illetve a meder tipusáról, apály-dagály különbségről.    

     Érdemes beszélgetni az ott hajózó emberekkel, sok hasznos infóhoz hozzá lehet jutni. Hollandiában az árapály különbség átlag 2 méter. Az áramlat is max 2-3 csomó. Északra, Dánia és Norvégia felé már csak 30 cm és az áramlat is lényegesen kissebb. Angliánál délen Harwich-nél már 4 méter körül van ami lényeges. Délebbre haladva akár 6-8 métert is elérheti. Ott egy gyengébb motorral rendelkező vitorlással már óvatosnak kell lenni és ha lehet az áramlatokkal ki-be hajózni. A zsilipek is sokkal durvábbak mint a Holland vizeken. Szóval ott érdemes még óvatosabbnak lenni. 

5. Időjárás 

      Az időjárásra fel kell készülni, ha lehet megelőzni és nem viharba kerülni. Az északi-tenger aránylag kicsi. 3-6 nap alatt át lehet szelni. És egy hétre előre elég pontosan meg lehet jósolni az időt. Persze ezt ne vegyük mindig készpénznek. 

windy.com   ziltmeteo.nl   buienradar.nl 

 Ezeket az oldalakat szoktam nézni és összevetni a pontosabb időjárás megjósolása érdekében. 

 A szerencséről nem írok mert az eléggé relatív dolog, szóval hadjuk ki :)

Itt a vége, újra Holland vizeken

 Itt a vége 

Ez a belyegyzés 2019 julius 17 folytatása amit nem tettem akkor még nyilvánossá.

Lassan a párás és ködös idöben láthatóvá vált Vlieland szigete úgy 3 mérföldre. Már vártam, Innen akármi is történik akár már ki is úszok :)
 Kb. egy jó óra múlva megkerülve szigetet keletröl megérkeztem a horgonyzóhelyre ahol Ton már várt. Jó nagy volt a hajóforgalom, alig gyöztem kerülgetni öket. Hozzákötöttem Ton hoz.
Szegény, ki volt fehéredve. Elmesélte hogy ekkorát még nem szívott soha. Erös köd és idönként megerösödött szél. Volt amikor nem tudott felmenni a fedélzetre, akkora hullámok terítették be a hajóját.

Visszanéztük az útvonalunkat. Úgy 12-15 mérföldre jöhettünk egymás mellett. Ö keletre én nyugatabbra. A rossz látási viszonyok miatt nem láttuk egymást útközben. De szépen beértem, erre nem gondoltam volna.Megtankoltam gázolajjal amit Ton adott és mondtam neki hogy én megyek tovább Harlingen- be mert Dusan barátom valószínüleg csatlakozni fog az este. Természetesen ö is úgy döntött hogy velem tart. Illetve mellettem. 

A szél annyira eltűnt hogy én és Ton motorral indultunk neki Vlieland-ról Harlingen-nek. Jól elnyúlt hullámokon motoroshajóztunk a párás de meleg levegőben. Ton folyamatosan leszaladgált a kabinjába a rozsda tudja hogy miért de többet volt lent mint fent. Csak arra lettem figyelmes hogy túlment a sárga bólyákon ami a nagyon sekély vizet jelzi. Addigra feljött a fedélzetre és full gázzal elindult hátrafelé. Kiderült hogy rosszul kapcsolta be az autopilot-ot és nem működött. Közben visszafordultam hogy hátha le kell vontatni a homokdűnéről de sikeres lett a manővere Estére beértünk Harlingen-be, már rutinból ment, rádiózás és a 2 híd alatt besurranni a kikötőbe. 

Jól esett az esti zuhanyozás is majd 4 nap után 

Estére vártam Dusan barátomat akivel még csak telefonon beszéltünk de komolyan érdekelte a vitorlázás. Korábban siklóernyőzött tehát nem áll tőle messze a széllel való hadakozás. Sokan megigérték már hogy eljönnek velem hajózni de általában mindig lemondták valamire hivatkozva, megértem, mindenki pörög kevés az ideje. De Dusan az az ember aki megérkezett, ő nem csak beszél. Kimentem elé az állomásra és így meglett az első találkozásunk. Aznap este elmentünk hárman Dusan, Ton és én egy pizzériába vacsorázni és jót beszélgettünk magyarul, angolul és hollandul is mivel Ton hollandul-angolul Dusan angolul-magyarul én pedig hollandul-magyarul beszélek. 

 Reggel 7 után nyílt a híd és mi készen álltunk az indulásra. Hosszú utat kellett megtenni. Jó erős szél volt, 4-5 bft néha 6-osra emelkedett. Félszéllel mentünk Kornwerderzand felé a zsiliphez ahol belépünk az Ijsselmeer-re. A jó szél és az áramlat segítségével egy-kettőre odaértünk. Belépve a tóra ami 1100 km2 hátszéllel mentünk. 

Végre újra itthon, édesvízben hajókázva. Ennyi idö után nagy örömet jelentett nekem. Tudom, ez nem egy föld körüli utazás volt de így elsöre ennyi balszerencsével füszerezett út után nekem jó érzés volt.A terv Enkhuizen volt de annyira jól haladtunk hogy a tó közepén lévő zsilipet átléptük és tovább mentünk a Pampushaven-ig. Ton Enkhuizen-ben horgonyt vetett. Mi itt búcsút vettünk töle.

Ekkora távolságot ritkán tettem meg ezen a szakaszon. Vagy gyenge szelem volt vagy szembeszelem. Dusan szerencsét hozott. Főleg hogy neki vasárnapra haza kellett érnie mert hétfőn dolgozott. A terv az volt hogy ha nem érünk vissza a kikötőmbe akkor valahol vonatra száll. De nyilvánvaló volt hogy erre nem lesz szükség. Este jókat beszélgettünk a Pampushaven kikötőjében és megbeszéltük hogy elmegyünk és kipróbáljuk majd az ő hajóját. Volt neki egy nyitott spankere de gyakorlat hiányában még nem ment ki vele. Volt bennünk sok közös a kalandos és hajós élet tekintve így nem okozott problémát a közös téma. 

Reggel még mindig erős szél fújt. Volt is egy kis affér a kiállásnál de megmaradt a kikötő és mi is épségben. Egy óra vitorlázäs után megérkeztünk a Muiden-be, a Vecht folyóra. 5 óra motorozás után megérkeztünk a kikötőbe. Tamás kapitány barátom várt minket, ő volt az aki ki vitt amikor indultam az utamra majd 2 hónappal korábban. Megörökítette az indulásom és az érkezésem is. 

 Szóval: 

            Úgy gondolom hogy egyszer mindenkinek ki kellene lépnie a biztonságos komfort zónából hogy később értékelni tudja azt ami van. 

            Az egyedüllét nem feltétlen magyány és segít jobban megismerni magunkat. A tengeren a napokig tartó egyedüllét okoz némi depressziót, főleg az érzés hogy akár oda is veszhetünk. A 3 napig tartó odautamon ezt megízleltem, a visszaúton már nem annyira a napokig tartó köd ellenére sem. 

Meg kell szokni azt hogy a hajó magában megy mi pedig lent a kabinban alszunk. Mivel ez csak 3-4 napos út ezért nem lehet mélyen nyugodtan aludni és a fáradtság erősíti a stressz kialakulását. Aki többet és gyakrabban hajózik annak egy idő után kialakul nyugalom. És én aki kevés tapasztalattal nekivágtam még szoknom kellett ezeket az érzéseket.        

            Megtanul az ember döntéseket hozni ami élesben megy ugye. Alig várom hogy újra útra keljek! 

            Úgy hiszem hogy a napokig tartó szóló vitorlázást fokozatosan kell felépíteni. Először 1-2 nap hajózás, utána 4-5 nap és így tovább. Aztán jöhet az óceán átkelés :) 

            Mindig tiszteljük a tengert, az időjárást és a természetet. 

                                                NE SZEMETELJÜK TELE!!! 

            Az északi-tenger nem nagy, 3-6 napi időjárást simán meg lehet jósolni, ne induljunk neki rossz időben. Ismerjük meg a hajónkat indulás előtt. Tiszteljük az utastársunkat ha van és az embereket, szokásaikat ahol éppen járunk. Nagyvonalakban ennyi. 

             Köszönöm azoknak akik e bejegyzéseket elolvasták! 

                                                             Üdvözlettel Sándor

18. Norvégia - Hollandia 2. A köd

18. Norvégia - Hollandia 2. A köd

Délutánra eléggé beszürkült a levegö és egyre nyilvánvalóbb hogy köd lesz. Azért bíztam benne hogy a nap gyözedelmeskedni fog majd.
A biztonság kedvéért elkezdtem az AIS-t babrálni mert a köd az nem játék. A legrosszabb hogy nem számítottam rá. Persze a German Bight  híres arról hogy tud
meglepetést okozni az idöjárásával. Aki ismeri ezt a részét a tengernek az tudja. Akik már jártak itt azoknak mindnek van sztorija ami nem túl bizalomgerjesztö.

Egyszer csak megtörtént a csoda és megtalálta az AIS radar a gps jelet. Nagyon megkönnyebbültem. De ahogy a látóhatár egyre rövidebb lett kezdett aggodalommal eltölteni.
Fáradt voltam ezért elvonultam aludni. Beállítottam az AIS-t 8 mérföldre hogy sípoljon ha valami közeledik. Talán egy szük órát szunnyadhattam amikor magamhoz tértem.
Éreztem nyugodtan megy a hajó és hallottam a vitorlák lágy hangját ami arra engedett következtetni hogy gyenge a szél és nagyon lassan haladok elöre.
Kimentem körülnézni. Nem kellett volna. A látóhatár talán 100-200 méter volt ami néha csökkent 50 méterre. Gyorsan bekapcsoltam a másik radart is hogy lássak minden oda nem illö objektumot. Ezt a radart még nem használtam, a télen újítottam a régi helyett. 16 tengeri mérföldre állítottam hogy minél messzebb lássak.

Nagyon kellemetlen érzés úgy hajózni hogy az orráig nem lát az ember. Csak a müszerekre képes hagyatkozni. Én mindig félek hogy ezek meghibásodhatnak.
Ha 200 méterre feltünik a ködböl egy óceánjáró akkor esélyem sincs a meneküzésre. Úgy ledarál mint ipari húsdaráló a nyesedéket. Még csak észre sem fognak venni.

Egy óra múlva sípolni kezdett a radar. Egy hajó volt kb 16 csomós sebességgel. Azonnal számítást végeztem és motort indítottam hogy felgyorsuljak és kitérjek az útjából.
A biztonság kedvéért a fedélzetre tettem egy jelzörakétát és egy fákját. Ezeket nem szeretném használni. De ha túl közel kerülne váratlanul egy hajó akkor jelezni tudjak hogy
...hahó, itt vagyok…
Annyira lecsendesedett a szél hogy motorral folytattam az utam. Késö este megjelent 3 hajó a radaron. Persze olyan pozícióban hogy megint számolnom kellett. 45 fokkal ki kellett
térnem hogy elég nagy távolságban elkerüljem öket. Csak bíztam benne hogy látják a radarreflektorom és elvileg a radarom. Nem tudják hogy ki vagy mi vagyok csak azt hogy
van elöttük egy objektum. Ha nem éppen alszanak vagy bevodkáztak. Az egyik neve Vladimir volt, valami orosz tengerjáró ami 16 csomóval hasított.

Éjszaka olyan szinten besötétedett ahogy még soha. Gondoltam hogy úgysem látok semmit csak a müszereket, alszok egyet. Hát ilyen szakaszosan aludtam és azon töprengtem
hogy ha keresztül mennek rajtam hány másodperc alatt pusztulok meg. Tudtam hogy bizonyos emberek sokkal nehezebb körülmények között és sokkal nagyobb utat tettek meg
amihez én molyfing vagyok de ez nem nyugtatott meg.

Éjjel elkezdett feltámadni a szél. De nem kicsit. Annyira hogy ki kellett mennem lereffelni és felhúzni a vitorlákat, motort leállítani. De ennek örültem, ugyanis a szél kitisztítja a levegöt a párától. Így is lett, láttam valamennyire. Rájöttem hogy az erös szél és nagy hullám, minden jobb a ködnél.
Sajnos az örömöm rövid ideig tartott. Újra szélcsend és csak a vak hullámok. Ezt az éj folyamán még egyszer eljátszotta velem az idöjárás. Hajnalra újra motorral robogtam elöre.
Eléggé nyugtalanul mert tudtam hogy fogy az üzemanyag és még több mint 24 óra út hátra van.

És ha kifogy akkor még szél sem lesz hogy kitérjek az esetlegesen arra tartó hajók elöl amik vagy látnak a ködben vagy nem. A terv az volt hogy ha ez megtörténik akkor rádión rájuk szólok hogy figyelmeztessem itt vagyok elöttük.

Reggelre kezdett tisztulni az idö és egyre messzebb láttam. Ez a felkelö nap ereje. Annyira megörültem hogy megjött az étvágyam és csipegettem valamit.
Megjelent egy hajó az AIS radaron. Szuper. Szabad szemmel még nem láttam de az a lényeg hogy itt látom. Egy idö után átnéztem a másik radarra és láttam egy nagy hosszú
objektumot pár száz méterre tölem. Mi a fene ez? Hajó nem lehet mert látnám az AIS-en. Kinéztem. Egy óriási konténerszállító hajó volt. Csak néztem hogy ez..ez hogyan.
Elkezdett sípolni az AIS. ekkor jelent meg. Holland MMSI szám volt. A Holland MMSI számok 244,245,246 al kezdödnek. Vajon az én müszerem szart be vagy az övék.
Tett egy nagy kört és elindult visszafelé. Arra a következtetésre jutottam hogy a hiba az ö rendszerükben volt. Nem voltam megnyugodva.

Ránéztem a radarra és egy nagy széles objektumot láttam magam elött. Hajó vagy bólya nem lehetett. Ez az idöjárás. Ez esö lesz. Meg is érkezett de olyan szinten amit nagyon ritkán látni. Elbújtam és csak lestem mekkora szemekben esik. Az elönye hogy eléggé megtisztította a levegöt. De ahogy elállt még brutálisabban csapott le a köd. Miért is lenne annyi szerencsém hogy végre kisüssön a nap?!
Ez így folytatódott a nap folyamán. Hatalmas esök és durva köd ami idönként gyengült de aztán pillanatok alatt visszaerösödött.
Este felé azon töprengtem hogy Ton valószínüleg már megérkezett hollandiába. Amilyen szerencséje van meg úszott minden rossz idöt.

Délutánra olyan éhség tört rám a 2 napi étlenség után hogy feltéptem egy babkonzervet és mind befaltam kis melegítés után.
Az az egy dolog vigasztalt hogy egy éjszaka és másnap dél körül megérkezek Hollandia szigetére Vlieland- ra.
Estére javultak a látási viszonyok ami meghozta a kedvem. Úgy döntöttem hogy az éjjel keveset alszok. Figyelek,nehogy ezen múljon valami.
Estére kicsit feltámadt a szél. Azonnal vitorla fel és motor ki. Tudtam hogy bizony spórolni kell az üzemanyaggal.
Kezdett sötétedni amikor megjelent egy hajó a radaron. 5 csomóval jött utánam. Hohó...ez kis hajó lesz ekkora sebességgel. MMSI szám a 244 el kezdödött, Holland hajó lesz.
Lassan fel is tünt, egy kisvitorlás volt.  Na, itt egy lehetöség. Azonnal le mentem a motortérbe, a két üzemanyag tanknak leszedtem a levegöztetö csövét és egy pálcával
megvizsgáltam hogy mennyi üzemanyagom lehet. Ha nem lesz elég akkor itt az alkalom hogy megpróbáljak kérni. Szerencsére úgy itéltem meg hogy ki fog tartani.
Csakis a végsö esetben kértem volna.
Ez mekkora, az Északi-tengeren üzemanyagot koldulni, hahh

Az éjjel szép szelem volt, így végig tudtam vitorlázni. A másik vitorlás némi irányt változtatott és lassan eltünt. 2-3 mérföldre elláttam, ez jó kedvet okozott nekem. Nem én vagyok itt az egyetlen örült.
Az elsö hajózási útvonal átlépése után 30 tengeri mérföld és ott a második hajózási útvonal ami 8 mérföld, utána 10-15 mérföld és ott a szárazföld. Jó érzés töltött el.

Hajnalban elértem a másodikat és a felénél megérkezett a téreröm. Azonnal felhívtam a barátnömet hogy közöljem jól vagyok.
Utána Tont próbáltam hogy figyelmeztessem lehet elém kell jönni hozni üzemanyagot. Vlielandon beszéltük meg a találkát. Nem értem el. Korán van, lehet kikapcsolta a telefont.
Kb egy óra múlva csörgött. Gondoltam jól kialudhatta magát ha elözö este megérkezett.

És itt ért a melepö hír. Valójában csak most lett térereje. Még nem érkezett meg, durva 2 napja volt neki is. Valójában kiszámoltam, 1 órával elözött csak meg.
Ez meglepett, erre nem számítottam. Meg is beszéltük hogy a sziget bejáratánál horgonyt dob és megvár. Ad egy kanna üzemanyagot és már megyünk is tovább Harlingen
irányába.
Indulásom elött lebeszéltem egy barátommal Dusan-al hogy ha visszaérek hollandiába akkor csatlakozik hozzám az utolsó 2 napban. Örömmel közöltem vele hogy
szerencsésen és idöben megérkeztem tehát aktuális a dolog. Harlingenbe fog jönni és onnan folytatja velem az utat.

Örültem neki ennyi egyedüllét után végre lesz társaságom

17. Norvégia -Hollandia 1

17. Norvégia - Hollandia 1

Reggel 6 órakor ébredtem. Ittam egy teát és megreggeliztem kiadósan hogy legyen mit félig megemészteni hogy a halacskák gyomrának már ne legyen túl sok dolga.

8.00 - kor horgonyt húztam és vitorlát bontottam. Ton is így tett. Elköszöntünk egymástól, tudva hogy minimum fél napot rám fog verni.

Gyönyörü napos idö volt, jó kedvel indultam neki a nagy útnak. De tudtam hogy 3-4 napig egyedül hánykolódok majd a semmi közepén.

Ton árbóca kezdett eltünni a messzeségben mivel ö csak gyorsabb. Közben felfedeztem hogy az AIS radarom nem találja a gps jelet.
Legutóbb lefagyott a Magellan készülékem és visszaállt alapbeállításra. Pechem volt mert nem tudtam hogyan kell beállítani, legutóbb Ton állította be de már ö messze
járt hogy segítséget kérjek. Próbáltam beállítani de nem ment. Úgy döntöttem hogy AIS nélkül megyek tovább, majd figyelek és kész.
Néhány óra múlva a félig megemésztett böséges reggelit kitaccsoltam a halaknak had egyenek szegények. Persze nem keveset, valószínüleg az elözö napi hamburgerböl
is volt benne. Egyszerüen dölt belölem, szerintem emelkedett is kicsit a tengerszint. Szemét kis ingyenélö halacskák.

Délutánra nyugodtabb lett a szél de a hullám nem. Nagy hullámok voltak mivel az elözö éjszaka itt tombolt a szél. Ennek az eredménye hogy a hajó hánykolódott mert
nem volt annyira erös a szél hogy egyensúlyban tartsa a hajót. A vak hullámok kegyetlenek tudnak lenni. Ezek aztán meg tudják hányatni az embert.

Estére gyengült a szél és a hullámok is tudtam hogy nyugodt éjszakám lesz. Annyira hogy este 2 órát már motorral kellett megtennem. Éjjel jött egy kis szél, tehát újra tudtam
vitorlázni aminek örültem. Persze feszült voltam és marha beteg. Enni inni nem tudtam de eröltettem hogy a gyomrom jobban legyen. Kevés eredménnyel persze.

Másnap reggel teljesen elállt a szél. Motort indítottam. Egy óra múlva kicsit felpörgött a motor. Nem tudtam mire vélni. Aztán egy 10 perc múlva megint.
Felszedtem a padlót hogy megnézzem mi történt. Arra gondoltam dugulás. De nem. Átlátszó üveg a szüröm ülepítöje és buborékokat láttam. Ez gáz. Üres a tank.

Sajnos az üzemanyagmérö óra nem müködik és nullán áll. Ezért mindig teletöltöttem a tankot és próbáltam kiszámolni mennyi lehet még benne.

Ez hogyan lehet? Tele volt és kb 100 liter. Elkezdtem számolni és bizony rájöttem hogy elszámoltam magam. Bizony elhasználtam. Valószínüleg az út folyamán az áramlatokkal
szemben többet fogyaszthat. A másik tankot kinyitottam, konkrétan tudtam hogy abban van 70 liter. A baj csak az hogy kérdés mennyit kell motorral mennem. Mi van ha végig
az elkövetkezö napokban motoroznom kell. És mi van ha rosszul számoltam és többet fogyaszt mint gondoltam. Akkor ugye nem fog kitartani.
Hogy lehetek ennyire barom hogy ekkorát hibázok????  Ez bizony nagy hiba. Minimum kellene egy 20 literes kannában külön lennie de annyira biztos voltam benne hogy
elég lesz hogy nem fordítottam rá kellö figyelmet. És nem számoltam. EZ EGY NAGY HIBA EGY HAJÓS EMBERTÖL

16. Újratervezés

16. Újratervezés

Július 9. keddre jósol az idöjárásjelentés úgy 4-5 nap jó idöt. Utána megint valószínüleg hetekig kritikus lesz.
Döntenem kell. Vagy irányba veszem a Balti-tengert és szakaszosan megyek délre és a Német Kieli-csatornán Észak-hollandia felé lecsordogálok ami valószínüleg 1-2 hetet
igénybe is vesz vagy pedig fogom és egyenesen visszahajózok az Északi-tengeren hollandiába ami legalább 3-4 napot fog igénybe venni.

Igaz, idefelé megfogadtam hogy nem teszem meg egyszerre de most mégis ez tünik logikusnak. Ton is ezt javasolta, úgy hogy megbeszéltük hétfön este még egyszer
leelenörizzük az idöjárást és ha engedi akkor nem tétovázunk. Fájt a szivünk hogy nem tudtunk többet látni az országból de hiába, vannak kötelességek is.

Újra elmentünk az elözö helyre horgonyozni de pár száz méterrel lejjebb. Illetve én még behajóztam Mandal-ba friss kenyeret vásárolni az útra és utoljára megenni egy megaburgert. Délutánra már én is horgonyon lógtam Ton hajója mellett. Utoljára megvetettük a lábunkat a földön és elbúcsúztunk Norvégiától miután láttuk hogy az
idö nekünk kedvez. Utolsó este leeresztettem a gumicsónakot és igyekeztem kipihenni magam a nagy út elött.

Ez volt az utolsó este Norvég földön.

Ekkor nem tudtam hogy milyen út vár rám. Arra számítottam hogy elég nyugodt szeleket mond de rájöttem hogy a nagy szélnél és hullámoknál is van rosszabb….

15. Toporgás és várakozás

15. Toporgás és várakozás

Úgy gondoltam hogy a következö néhány nap nagyon viharos lesz ezért jobb a kikötöben maradni, horgonyzás rizikós lehet mivel nem ismerem az ottani talajviszonyokat.
Ton is csatlakozott, ö is biztonságosabbnak tartotta. Bár az ö hajója csak 2 méterrel volt hosszabb mégis majdnem a dupláját kellet fizetnie. 4 napot töltöttünk el a kikötöben.
Persze több hajó is jött ebböl a célból kikötni, ebböl is látva hogy az aggodalmunk nem volt alaptalan.

Minden nap elmentünk egy kávézóba hogy emberek között legyünk. Egy kávé 3 eurónak megfelelö korona volt viszont az asztalra tettek egy kis kannával és annyiszor tölthettünk
amíg el nem fogyott. Ha így nézem akkor nem is volt drága. Körbejártuk a kisvárost ami elég hangulatos volt. Találtam egy hangszer boltot ahol kicsit tudtam gyakorolni szük
zongora tudományomat :)))  Az eladó el is akart adni egyet de mondtam neki hogy nehezen férne be a hajó kis ajtaján, mosolygott és azonnal ajánlott egy elektromosat.
Rátermedt eladó volt. Mondtam hogy otthon van kettö is úgyhogy csak ott pötyögnék kicsit ha nem gond. Természetesen nem volt az.
Leöblítettem a hajóról a sót és meglepve vettem észre hogy a speciálisan sós vízre kifejlesztett rozsdamentes hajóalkatrész elkezdett sárgulni. Hmmm.

Kellemetlen volt látni hogy egy országban ahol kétszer annyi a kereset mint hollandiában olcsóbb a benzin.

A 4. nap után úgy gondoltuk hogy ideje valami jó kis horgonyzó helyet kesesni és élvezni a természet adta nyugalmat. Napokkal elötte felpumpáltam a gumicsónakot amihez egy 4 lóerös motorom is volt. Gondoltam hogy azzal partra lehet kelni és minden hegyet megmászni ami szimpatikus. 4 nap után Ton elhagyta a kikötöt, én maradtam egy napot még
hogy ezt a blogot fel tudjam tölteni. Minden alkalommal feljegyeztem ami történt de csak most tudtam feltölteni.


Másnap én is kifutottam és elvitorláztam egy jó kis horgonyzó helyig. Gyönyörü idö volt, csónakba száltam és kimentem a partra, végre ki hegyet mászni.
Néhány alkalommal Ton is csatlakozott. Hollandia lapos és Ton nincs a hegymászáshoz szokva így én mindig elöre mentem hogy felmérjem a könnyebb terepet.

Aki még nem járt Norvégiában annak ajánlanám hogy egyszer látogasson el, kár lenne kihagyni mert nagyon szép hely. Persze oda kell figyelni, minden parkoló fizetös
és rengeteg a kemping. Érdemes utánanézni hogy vannak-e olyan helyek ahol ingyenesen lehet parkolni és pihenni mert gondolom ezek az autós kempingek nem olcsók.

2 nap múlva úgy döntöttem hogy tovább megyek egy másik helyre horgonyozni ami már teljesen különálló szigetcsoport között van.
Bajban voltam mert a legtöbb ilyen hely 30-50 méter mély és én nem szerettem volna 10-12 méternél mélyebbre horgonyozni.
4 óra vitorlázást vett igénybe. Nem volt valami erös szél és szemben is kellett menni vele.

Nagyon szerettem volna tovább menni nyugat felé de ebben a 2 hétben akkora szelek voltak ami nem tette ajánlottá hogy kint a tengeren hajózgassak.
Ráadásul a sok probléma miatt 3 hét késésben voltam és már a vissza utat kellett terveznem. Amit tudtam ha az idö javul akkor nem tétovázhatok. Azonnal indulni kell.
Ki tudja mikor lesz újra jó idö. Igy hát próbáltam minden lehetséges helyet és hegyet bejárni.

14. Mandal mint város és a hamburger

14. Mandal mint város

A következö napokban volt idöm szétnézni. Az emberek nyugodtak és nagyon barátságosak. Nincs stressz amihez az áltag jó bérezés lényegesen hozzájárul, és valóban nagyon segítökészek.

 Volt hegymászás, jó sok séta

kávézás, vásárolgatás.

Meglátogattam a helyi burger kinget. Hamburgerre vágytam. Volt meglepetés. Akkora volt a hamburger hogy nem is értem hogyan csinálják. mint egy nagy lapostányér. Magyarországon vagy Hollandiában miért kicsi? Ráadásul kimagaslóan finom.

Minden harapás orgazmus volt!

A reggeil wc-zés végeredménye egy nagyra nött tehén lepényével volt egyenlö, állagban és méretben is. Az illatokba nem megyek bele.

Imádtam. Ilyen nagy egészségeset csak egy jó hambitól lehet alkotni