Vitorlás elmélet ahogyan én gondolom

 Az én tapasztalatom szerint 5 dolog kell egy sikeres tengeri átkeléshez 

 1. Ön ismeret Ismerjük meg magunkat. 

Ne azt hogy milyen bátrak vagyunk mert az nem elég. Tudnunk kell hogy tudjuk mit tegyünk nehéz időjárás esetén illetve vészhelyzetben. Minél több a tapasztalat annál nagyobb biztonságban vagyunk. Ha többen vagyunk a fedélzeten akkor a kapitányon múlik a többi ember biztonsága is. 

A kapitány ne feltétlenül a hajó gazdája legyen hanem a legtapasztaltabb a hajózásban 

 2. Hajó ismerete 

 Tudnunk kell hogy milyen állapotban van a hajónk. Az alja, a motor, az árbóc és kötélzet stb. Mit bír ki pl. ha leér valahol az alja. Hogyan reagál erősebb szélben, melyik a legkedvezőbb szélirány a hajónknak. Ne kelljen aggódni azon hogy ugyan kíbír e egy kissebb vihart. Persze kemény időben egy jól karbantartott hajó is megsérülhet de minimalizálni kell a rizikót. 

Én például ha tengerre megyek előtte kivetetem a vízből és megnézem az alját, rendberakom stb. Akkor tudom hogy mennyi ideig bízhatom meg benne. Kb 2 évente megteszem ezt. Minden szezon elején felmászok az árbócokra és ellenőrzöm a vereteket, állókötélzetet. Úgy gondolom ezek alap dolgok ha tengerre megyünk. 

3. Biztonság 

 Legyen akármilyen modern a világunk, a tengeren bármi megtörténhet és a tenger a mai napig szedi a vámot. Ennek tudatában kell elindulni. A biztonság az egyik legfontosabb, bár ebbe bele tartozik mind az 5 pont de én most a technikai biztonságra térek ki. 

      A jó ruházat fontos. A nyár közepén amikor a parton 35 cesius van az északi-tengeren bizony fel kell venni a vastag kezes-lábast időnként.     

     Hogy legyen rajtunk mentőmellény és legyünk folyamatosan kikötve azt már le sem kellene írnom. Egy mentőflotta elengedhetetlen. Ha süllyed a hajónk akkor csak erre szállhatunk át. 

     Egy vhf rádióra mindenképpen szükség van. Egy motor vagy kormány meghibásodásnál mindig jól jöhet. A mayday vészjelzés leadásáról még beszélni sem szeretek de ahhoz is az kell. Térerőnk a telefonon nem lesz. 

                                                          VHF radio

     Számítani kell ködre, esőre, mindkettő a látási viszonyokat csökkenti. Ekkor nem láthatnak minket rendesen ezért fontos hogy mi lássunk. Egy egyszerű radar nagy segítség lehet de már vannak olcsó AIS radarok, transponderek aránylag elérhető árakon. Ezeken láthatjuk a hajók adatait, nevét, hívószámát, pozícióját, sebességét és haladási irányát.A transponderhez kell egy rádiós vizsga akkor ők is látják ugyanezt rólunk, de az AIS radarhoz nincs szükség semmiféle okmányra. Megnyugtató ha látjuk a többi hajó mozgását. 

                                              AIS transponder

   

                                              AIS radar

 
  Egy jó gps ahol láthatjuk a pozíciónkat. Ezek költségesek lehetnek de mindenképpen hasznosak. Én tabletet használok amit betekerek folpack fóliával a pára ellen. Úgyis lent a kabinban tartom. Jó ha van egy normális gps antennával ellátott profi gps is a hajón mert ezek nehezebben hibásodnak meg. A tablet tönkre mehet és a telefon is. A papírtérkép elengedhetetlen. Én mindig napi 2 szer berajzolom hogy hol járok arra az esetre ha a tablet meghibásodna. Navionics- et használok és NV Charts-ot. Ez utóbbi drágább de jár hozzá papír térkép és a frissítésért nem kell fizetni. 

                                                                 GPS

    Nagy segítség lehet a Navtex ami folyamatosan időjárásjelentést fogad rádióhullámon keresztül, így folyamatos idő előrejelzést kapunk. Ez nem nagy összegbe kerül de jól jön. 

                                                                     Navtex

Mélységmérő jól jön a horgonyzásoknál.          Legalább 4db vészjelző fákja és 2db rakéta. Ennél csak több legyen. 

     Naponta ellenőrizzük az állókötélzetet az utunk során. Volt olyan hogy 1.5 napig egy irányban hajóztam. Amikor Dániában kikötöttem észre vettem hogy az egyik oldalt lévő álló kötelem meglazult. Valószínűleg amiért nem volt rajta terhelés napokig, lassan a rezgéstől a feszítők kitekeredtek. Ha át kellett volna fordulnom akkor akár árbóc töréshez is vezethetett volna. 

     Másik eset, nem velem történt.  Egy kanadai emberke vett egy vitorlást Angliában. Elindult Hollandia felé de meghibásodott, kormányozhatatlanná vált. Nem volt rádió a fedélzeten így nem tudott segítséget kérni. Majd 2 nap után látott egy hajót. Fel lőtt egy rakétát és ezt észlelve leadták a segélykérést a partiőrségnek. Őt igen de a hajóját így sem tudták megmenteni. 

      Legyen a fedélzeten tankönyv a rádiózásról, hajózásról, almanak. Mindig jól jön ha valamit meg kell nézni szükség esetén  

4. Hely ismeret 

     Jó ha tudjuk merre hajózunk. Elengedhetetlen hogy legyen némi infónk. Ez a mai világban egyszerű, rengeteg weboldal van áramlatokról, mélységről, hidak és zsilipek nyitásáról illetve a meder tipusáról, apály-dagály különbségről.    

     Érdemes beszélgetni az ott hajózó emberekkel, sok hasznos infóhoz hozzá lehet jutni. Hollandiában az árapály különbség átlag 2 méter. Az áramlat is max 2-3 csomó. Északra, Dánia és Norvégia felé már csak 30 cm és az áramlat is lényegesen kissebb. Angliánál délen Harwich-nél már 4 méter körül van ami lényeges. Délebbre haladva akár 6-8 métert is elérheti. Ott egy gyengébb motorral rendelkező vitorlással már óvatosnak kell lenni és ha lehet az áramlatokkal ki-be hajózni. A zsilipek is sokkal durvábbak mint a Holland vizeken. Szóval ott érdemes még óvatosabbnak lenni. 

5. Időjárás 

      Az időjárásra fel kell készülni, ha lehet megelőzni és nem viharba kerülni. Az északi-tenger aránylag kicsi. 3-6 nap alatt át lehet szelni. És egy hétre előre elég pontosan meg lehet jósolni az időt. Persze ezt ne vegyük mindig készpénznek. 

windy.com   ziltmeteo.nl   buienradar.nl 

 Ezeket az oldalakat szoktam nézni és összevetni a pontosabb időjárás megjósolása érdekében. 

 A szerencséről nem írok mert az eléggé relatív dolog, szóval hadjuk ki :)

Itt a vége, újra Holland vizeken

 Itt a vége 

Ez a belyegyzés 2019 julius 17 folytatása amit nem tettem akkor még nyilvánossá.

Lassan a párás és ködös idöben láthatóvá vált Vlieland szigete úgy 3 mérföldre. Már vártam, Innen akármi is történik akár már ki is úszok :)
 Kb. egy jó óra múlva megkerülve szigetet keletröl megérkeztem a horgonyzóhelyre ahol Ton már várt. Jó nagy volt a hajóforgalom, alig gyöztem kerülgetni öket. Hozzákötöttem Ton hoz.
Szegény, ki volt fehéredve. Elmesélte hogy ekkorát még nem szívott soha. Erös köd és idönként megerösödött szél. Volt amikor nem tudott felmenni a fedélzetre, akkora hullámok terítették be a hajóját.

Visszanéztük az útvonalunkat. Úgy 12-15 mérföldre jöhettünk egymás mellett. Ö keletre én nyugatabbra. A rossz látási viszonyok miatt nem láttuk egymást útközben. De szépen beértem, erre nem gondoltam volna.Megtankoltam gázolajjal amit Ton adott és mondtam neki hogy én megyek tovább Harlingen- be mert Dusan barátom valószínüleg csatlakozni fog az este. Természetesen ö is úgy döntött hogy velem tart. Illetve mellettem. 

A szél annyira eltűnt hogy én és Ton motorral indultunk neki Vlieland-ról Harlingen-nek. Jól elnyúlt hullámokon motoroshajóztunk a párás de meleg levegőben. Ton folyamatosan leszaladgált a kabinjába a rozsda tudja hogy miért de többet volt lent mint fent. Csak arra lettem figyelmes hogy túlment a sárga bólyákon ami a nagyon sekély vizet jelzi. Addigra feljött a fedélzetre és full gázzal elindult hátrafelé. Kiderült hogy rosszul kapcsolta be az autopilot-ot és nem működött. Közben visszafordultam hogy hátha le kell vontatni a homokdűnéről de sikeres lett a manővere Estére beértünk Harlingen-be, már rutinból ment, rádiózás és a 2 híd alatt besurranni a kikötőbe. 

Jól esett az esti zuhanyozás is majd 4 nap után 

Estére vártam Dusan barátomat akivel még csak telefonon beszéltünk de komolyan érdekelte a vitorlázás. Korábban siklóernyőzött tehát nem áll tőle messze a széllel való hadakozás. Sokan megigérték már hogy eljönnek velem hajózni de általában mindig lemondták valamire hivatkozva, megértem, mindenki pörög kevés az ideje. De Dusan az az ember aki megérkezett, ő nem csak beszél. Kimentem elé az állomásra és így meglett az első találkozásunk. Aznap este elmentünk hárman Dusan, Ton és én egy pizzériába vacsorázni és jót beszélgettünk magyarul, angolul és hollandul is mivel Ton hollandul-angolul Dusan angolul-magyarul én pedig hollandul-magyarul beszélek. 

 Reggel 7 után nyílt a híd és mi készen álltunk az indulásra. Hosszú utat kellett megtenni. Jó erős szél volt, 4-5 bft néha 6-osra emelkedett. Félszéllel mentünk Kornwerderzand felé a zsiliphez ahol belépünk az Ijsselmeer-re. A jó szél és az áramlat segítségével egy-kettőre odaértünk. Belépve a tóra ami 1100 km2 hátszéllel mentünk. 

Végre újra itthon, édesvízben hajókázva. Ennyi idö után nagy örömet jelentett nekem. Tudom, ez nem egy föld körüli utazás volt de így elsöre ennyi balszerencsével füszerezett út után nekem jó érzés volt.A terv Enkhuizen volt de annyira jól haladtunk hogy a tó közepén lévő zsilipet átléptük és tovább mentünk a Pampushaven-ig. Ton Enkhuizen-ben horgonyt vetett. Mi itt búcsút vettünk töle.

Ekkora távolságot ritkán tettem meg ezen a szakaszon. Vagy gyenge szelem volt vagy szembeszelem. Dusan szerencsét hozott. Főleg hogy neki vasárnapra haza kellett érnie mert hétfőn dolgozott. A terv az volt hogy ha nem érünk vissza a kikötőmbe akkor valahol vonatra száll. De nyilvánvaló volt hogy erre nem lesz szükség. Este jókat beszélgettünk a Pampushaven kikötőjében és megbeszéltük hogy elmegyünk és kipróbáljuk majd az ő hajóját. Volt neki egy nyitott spankere de gyakorlat hiányában még nem ment ki vele. Volt bennünk sok közös a kalandos és hajós élet tekintve így nem okozott problémát a közös téma. 

Reggel még mindig erős szél fújt. Volt is egy kis affér a kiállásnál de megmaradt a kikötő és mi is épségben. Egy óra vitorlázäs után megérkeztünk a Muiden-be, a Vecht folyóra. 5 óra motorozás után megérkeztünk a kikötőbe. Tamás kapitány barátom várt minket, ő volt az aki ki vitt amikor indultam az utamra majd 2 hónappal korábban. Megörökítette az indulásom és az érkezésem is. 

 Szóval: 

            Úgy gondolom hogy egyszer mindenkinek ki kellene lépnie a biztonságos komfort zónából hogy később értékelni tudja azt ami van. 

            Az egyedüllét nem feltétlen magyány és segít jobban megismerni magunkat. A tengeren a napokig tartó egyedüllét okoz némi depressziót, főleg az érzés hogy akár oda is veszhetünk. A 3 napig tartó odautamon ezt megízleltem, a visszaúton már nem annyira a napokig tartó köd ellenére sem. 

Meg kell szokni azt hogy a hajó magában megy mi pedig lent a kabinban alszunk. Mivel ez csak 3-4 napos út ezért nem lehet mélyen nyugodtan aludni és a fáradtság erősíti a stressz kialakulását. Aki többet és gyakrabban hajózik annak egy idő után kialakul nyugalom. És én aki kevés tapasztalattal nekivágtam még szoknom kellett ezeket az érzéseket.        

            Megtanul az ember döntéseket hozni ami élesben megy ugye. Alig várom hogy újra útra keljek! 

            Úgy hiszem hogy a napokig tartó szóló vitorlázást fokozatosan kell felépíteni. Először 1-2 nap hajózás, utána 4-5 nap és így tovább. Aztán jöhet az óceán átkelés :) 

            Mindig tiszteljük a tengert, az időjárást és a természetet. 

                                                NE SZEMETELJÜK TELE!!! 

            Az északi-tenger nem nagy, 3-6 napi időjárást simán meg lehet jósolni, ne induljunk neki rossz időben. Ismerjük meg a hajónkat indulás előtt. Tiszteljük az utastársunkat ha van és az embereket, szokásaikat ahol éppen járunk. Nagyvonalakban ennyi. 

             Köszönöm azoknak akik e bejegyzéseket elolvasták! 

                                                             Üdvözlettel Sándor